| A füstölők és történetük
Napjainkban az a tévhit alakult ki, hogy a füstölők égetése a keleti kultúrák sajátossága. Ez azonban tévedés hiszen ősidők óta használja mindenféle nép, keleti és nyugati egyaránt
Az egyiptomi Halottas Könyvben már említik a vallásos és mágikus szertartások során használt füstölőket: naponta háromszor füstölőáldozatot mutattak be a Napisten, Ré tiszteletére. Reggelente tömjént vagy más gyantafélét égettek, délben, amikor a Nap a legmagasabban állt, mirhát, esténként pedig a híres kyphit áldozták, mely 16 alkotóelemből állt. Valószínűleg a mágikus kyphi volt az, ami a héberek első füstölőreceptjeit is inspirálta. Az Ótestamentum több helyen is említi füstölőáldozatok bemutatását. A keresztények viszont csak az i. sz. V. sz.-tól égetnek füstölőt, hiszen ez a rituálé kezdetben nagyon emlékeztette őket a zsidó hitre, amitől egyértelműen el akarták határolni magukat. Az egyházatyák azonban ismerték a tömjént és a mirhát az Újtestamentumból, mivel ezek azokhoz az ajándékokhoz tartoztak, amelyeket a napkeleti bölcsek vittek Jézusnak. Ez volt az oka annak, hogy a 14. századtól fokozatosan elterjedt ezen füstölők használata a vecsernyéken, a körmeneteken és a temetéseken.
Az iszlám kultúrában a füstölőt főként a szenteknek áldozták, illetve esküvőkön és temetéseknél használták. Az indiai muzulmánok tömjén égetésével űzték el a rossz szellemet a háztól és védekeztek a szemmel verés ellen.
A hinduk ősidők óta importálták a tömjént is, de otthonaikban és a templomokban leginkább szantálfát, benzoegyantát, szárazvirágokat, gyógynövényeket és illatos fafajtákat égettek.
A tibeti buddhizmus a jó szellemek megidézésére használta, a kínaiak pedig körmeneteken, megtisztulási szertartásokon, mágikus rituálékon és a Jia Csinggel való jóslás során alkalmazzák.
A rövid történeti áttekintésből kiderül, hogy a különböző kultúrák és vallási gyülekezetek, noha filozófiai hozzáállásukban, hitvallásukban és szokásrendszerükben nagyban eltérnek egymástól, mégis szinte mindegyik előszeretettel alkalmazza a különféle illatok füstölését az elmélyülés, a meditáció és más lelki tevékenységek elősegítésére. A füstölőégetésnek tehát van egy alapvetően mágikus jellege, egy médium, mely segít kapcsolatot teremteni a titkos erőkkel. Az illatok befolyással vannak a lélekre, általuk elérhetővé válnak különböző tudatsíkok, és ezáltal képesek betegségek tüneteinek csillapítására, illetve gyógyítására, erősíteni vagy mérsékelni tudják lelkünk bizonyos tulajdonságait. A szaglás, bár általában elhanyagoljuk, de fontosabb érzékszervünk, mint gondolnánk. Figyelmeztet a romlott ételekre vagy mérgező szagokra, nagyban befolyásolja, hogy bizonyos helyen otthonosan vagy kellemetlenül érezzük-e magunkat. Saját személyes illatunk pedig igazoltan meghatározza a másik nemmel való kapcsolatunkat. Nem véletlen a mondás: ''Van orra hozzá'' - vagyis ösztönösen kiszagolja a számára kedvező lehetőségeket. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
