A Feng-shui az elrendezés kínai művészete, eredete 3 ezer évre vezethető vissza. A szó jelentése: szél és víz.

A Feng-shui megpróbálja megtalálni a legkedvezőbb küllemet és elhelyezést az emberi létesítményeknek, lakóháznak, sírhelynek, vagy akár egy egész városnak.

A Feng-shui a geomancia kínai megfelelőjének tekinthető, és egy olyan holisztikus szemléleten alapul, amely az embert a természet szerves részének tekinti. A Feng-shui összekapcsolja a geofizikai jellemzőket (terepadottságok, klíma, mágneses mezők) és az asztrális jelenségeket, (napfordulók, holdciklusok, csillagmozgások) az ember pszichoszomatikus történéseivel.

Az ősi mesterek a táj és terepadottságok megfigyelésével keresték meg a chi áramlásokat és az épületek számára a legkedvezőbb helyet. Az ősi kínaiak növénytermesztésből éltek, ezért nagyon függtek a természettől, ki voltak téve a viszontagságainak. Ennek tudatában gondosan tanulmányozták környezetüket és megfigyelték, hogy bizonyos helyek szebbek, kedvezőbbek, szentebbek, mint más helyek, és úgy gondolták, hogy a környezet ezen tulajdonságai az embert is befolyásolják. Hittek abban, hogyha valaki megváltoztatja, harmonikussá, kiegyensúlyozottá, szebbé teszi környezetét, az élete is jobbá válik.

Egyes források szerint már a 2. ée.-ben alkalmaztak az épületek helyének meghatározására olyan szabályokat, amik Feng-shui szabályoknak tekinthetők. Például a lakóhelyek és épületek elhelyezésének iránya nagyon fontos, ami megmutatkozik abban, hogy igyekeztek észak-déli tájolással elhelyezni az épületeiket. Ez a törekvés a korai épületek esetében egyértelműen megmutatkozik. Észak felé a területnek hegyvidéknek kell lennie, ami felfogja a hideg északi szeleket. Az épület hátsó része északra nézett, és teljesen zárt volt. Az épület elejének délre kellett néznie, ahonnan akadálytalan kilátás nyílt valamilyen patakra, vagy a tengerre.

A Feng-shui szabályrendszeréhez már a korai időktől fogva különböző szimbólumok kapcsolódnak. A vizsgált területtől északra helyezkedik el a "Fekete Teknős", vagyis a "Teknős hegy", délre a "Vörös Madár", keletre az "Azúr Sárkány", nyugatra a "Fehér Tigris"

A Feng-shui szabályrendszerének megértését a nyugati kultúra emberei számára az is nehezíti, hogy a keleti emberek másmilyen módon látták a világot, és másmilyen szimbólumok segítségével fogalmazták meg gondolataikat, olyanokkal amelyek számunkra ismeretlenek, vagy eltérő jelentéssel bírnak. A sárkány szimbólum a hermetikus iratokban mint a Logosz, az "isteni gondolat" megtestesülése jelenik meg, de a reneszánsz a sárkányt már mint a Gonosz szimbólumát ábrázolja "a bibliai Leviathán s főleg János jelenéseinek sugallatára (Jel 12,3- 18), ahol Isten ellenségeként sorban megjelenik az égi, a földi és a tengeri sárkány is." (Hoppál, M.(1990.)). A kínai sárkány "alakja leginkább a víz elemhez kötődik, s a legfőbb bölcsesség, a halhatatlanság és a gyógyító erő birtokosa valamint a keleti égtáj, az eső, az időjárás és a termékenység ura." (Hoppál, M.(1990.)). Az égi kínai sárkány hímnemű és alapvetően jóságos, emiatt a császárok emblémája is a sárkány. Emellett Kínában is ismert a negatív, női aspektussal rendelkező sárkány, amely az elemi csapásokat támasztja, de itt ez a negatív aspektus a köztudatban nem erősödött meg annyira, mint nyugaton. Ebből a példából látható, hogy amennyiben a Feng-shui gondolatait meg szeretnénk érteni, meg kell tanulnunk "kínaiul" gondolkozni is.

                   #Figyelem saját kezüleg gépeltem be ne lopd el inkább kérd#